Forrás: Magyar Hírlap

Bakács Tibor, a sajtószabadság mellett szóló tüntetések egyik legnagyobb alakja, szalámit lopott a budakeszi TESCO-ban. Állítása szerint azért, mert éhes volt, és nem volt pénze.

Felnyihogtam a röhögéstől, amikor ezt a hülye kifogást elolvastam. Mert lehet, hogy én vagyok a rosszmájú, de én ezt azért nem hiszem el. Az is egy nem mellékes kérdés, hogy hogyan lehet egy ekkora szerepet vállaló személy olyan szélsőségesen hülye, hogy ezt meglépje, tudva, hogy ha lebukik, a (jobboldali)média szét fogja tépni.

Azt hinnénk, hogy ez egy olyan mélypont, amit nehéz alulmúlni. Viszont attól az ember gyomra felforul, ahogy a birkák, és a jobboldali sajtó reagál a szituációkra. Tessék elolvasni a fenti linket, de lehetőleg evés után, mert rossz hatással van az étvágyra.

El nem tudom mondani, hogy milyen egy hulladék féregre valló érvelés azé, aki képes egy bűncselekményt összevonni a bűnelkövető politikai hozáállásával. Kérem, ezt mégis hogyan képzeli Szentesi Zöld László? Mégis hogyan lehet, hogy a kormány szervilis bólógatójánosai által agyondícsért médiatörvény nem visel el egy véres széklábat a híradóban, de ezt a gyalázatos, félbolsevik mentalitást tűri? Sőt, szerintem még tapsol is neki! Komolyan, visszaszaladunk az előző rendszerbe, és mint a boldog pártkáder, már mindent a politikai irányvonaltól teszünk függővé, minden bűnt, annak tudunk be, hogy az elkövető "azok" közé tartozik?

Ha valaki egy tolvaj, az nem azért lesz tolvaj, mert baloldali. Persze, ez a Fidesz-rajongó agytekervényeiben ez egy teljes képtelenség, mert: (és itt most idézek egy felháborító mondatot)

"Bevallom, az is megfordult a fejemben, hogy ti mind ilyenek vagytok. Tolvajok, piti bűnözők, hazudozó, semmilyen emberek."

És igen, ennek örül a hordalék, a pártvéleményt felnyaló arctalan csürhe. Ez a színvonala a Magyar Hílapnak, és az egész, Bayer Zsolttal fémjelzett bagázsnak. Nekik az egész baloldal kivétel nélkül bűnöző, és senkiházi, ja persze, sőt mindjárt húzzuk bele azt a közel egymilliót is, aki az MSZP-re szavazott. Ezeknek az embereknek a megbízhatósága és a szavahihetősége semmivel nem jobb, mint a szalámitolvajé. Hazudozó, semmilyen emberek.

Amit ők csinálnak, az lenne a kiegyensúlyozott tájékoztatás, amit a médiatörvény előír?

Talán jobban tesszük, ha elkönyveljük, hogy a Fidesz fizetett médiájára nem vonatkozik a törvény. Egyszerűen nem, ők azt írnak, és mondanak, amit akarnak, csak meg ne merje ugyanezt a ballib is tenni.

El tudnánk képzelni, hogy ha egy ilyen általánosító hangvételű, féreg vádaskodás megjelenne mondjuk a Népszabadságban, esetleg az Indexen, akkor milyen álszent módon felháborodnának a dicsőséges kétharmad bértollnokai? Van esetleg tippünk, hogy akkor vajon az beleütközne-e a törvénybe?

Nagyon rosszmájú vagyok, ha azt feltételezem, hogy akkor bezzeg a törvény teljes szigorával lesújtana?

Végül hadd ízlelgessem Szentesi okádék cikkének legultosó mondatát:
"Kiiratkoztál a kultúremberek közül, tűnés az alvilági mocsokba, ahová tartozol."

Kiirítkozás, "ezeknek" ez a mániája. Hol a közösségből, hol a kultúremberek közül. Csak azt nem fogom soha megérteni, hogy egy ilyen gyalázatos médium gyalázatos cikkírója mégis milyen jogon húzza meg a határt a kultúr- és a kultúrálatlan ember között?

Források:
Átvilágítják a nyugdíjpénztárakat (fn.hu)
Bokros: Ez egy színtiszta bosszúhadjárat (index.hu)
Parlament előtt a pénztárak ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat (MTI)

A győzelem már ki lett hírdetve. Hurrá, mint ahogy azt már közöltem, Orbán diadalt ült a 97%-os nyugdíjgyőzelem felett, és ma beszédet is intézett a néphez amiben közölt sok-sok triviális dolgot, amit már a választások óta ismételget.

A miniszterelnök hátralépett, a showman előre. Miközben pátosszal teli beszédét elmondja, Selmeczi Gabriella ismét ráugrik a pénztárakra.

A tisztességes ember a győzelem után hátralép, és learatja a babérokat, aki tisztességtelenül játszik, annak még meg kell tenni egy fontos lépést, mielőtt még a zsetont beváltaná. Meg kell indokolnia, hogy miért neki van igaza. Ki tudja, miért fontos ez neki. A saját lelkiismeretét csitítgatja, vagy attól fél, hogy egyszer kiderül az egész, és most alibi kell, egy igaz ok, amivel az egész aljasság magyarázható?

A Fidesz is most ilyen magyarázatra készül. Aljas és otromba eszközökkel szaladtak neki a privát nyugdíjrendszernek. Hazudtak, fenyegettek. Most, hogy ocsmány mód legázoltak egy védtelen ellenfelet, és vagy 2500, nehezen összespórolt milliárdot kicsaltak az adófizetőktől az ő kis kádárista piramis-játékukba, most jött el az idő, hogy megmagyarázzák, hogy miért volt teljesen oké, sőt hősies dolog ilyen mocskos módon pénzt szerezni.

A nyugdíjpénztárak átvilágításánál fognak találni valamit. Tök mindegy, hogy szinte biztosan nincs ott semmi. Lesz ott valami. Majd amikor csak áron alul tudják a részvényeket értékesíteni, na akkor majd "kiderül", és akkor a hiányzó százmilliárdokat majd rákenik a magán-nyugíjpénztárakra.

Igen, ha kell, hazudni fognak. Sőt, most már hazudniuk kell, mert már annyit kamuztak, hogy az igazat már gáz lenne bevallani. Most már nem elégedhetnek meg kevesebbel, mint hogy kizsigereljék a pénztárakat, mert azok ellenálni merészeltek. A tagokat már megfenyegették, lealázták, eldöntötték, hogy a nyugdíjtőzsézők már kiírták magukat a közösségből. Itt az ideje az intézménynek alávágni. Ezért tartják fenn a 14 hónapos tőkeelvonást. Ezért csökkentették le törvényileg a működési költségeket annyira, hogy a működés szinte lehetetlen legyen. Most jön el az idő, hogy az egész intézményt besározzák. Nem mintha eddig nem azt tették volna, tessék felnézni a Fidesz.hu-ra, és ott meg is tudhatjuk, hogy az MNYP-k igazából az MSZP fejőstehenei, és a gonosz szocialisták talicskával hordják ki belőle a pénzt.

A "bűn", amit majd találnak, az majd csak a hab lesz a tortán. A kegyelemdöfés. És tök mindegy, milyen átlátszót hazudjanak majd, a birkák hinni fognak neki.

A választás szabadsága, és a pénzügyi szabadság nem azért fog meghalni, mert a kormány kényszeríti, hanem azért, mert a többség így akarja.

Forrás: Origo

Tegnap lejárt a határidő amit a Vezér adott. Kiderült, hogy összesen 102 ezer ember gondolta úgy, hogy neki jobb lesz az MNYP megtartása. Ugyan zsarolás volt bőven, mégis, ennyien kiírták magukat a Nemzeti Együtműködés Rendszeréből.

A maradék 2,9 millió pénztártag visszaballagott az államiba. Észérvek nincsenek a lépések mögött, hanem egyszerű hit. A hit abban, hogy a Vezérrel jobb lesz. A hit egy ígéretben. A hit abban, hogy a politikus jobban vigyáz majd a pénzre, mint az alapkezelő.

"Ez a lépés kellett ahhoz, hogy megmentsük a nyugdíjrendszert" mondta Orbán Viktor. "Nem akarok vitázni, ez a vita eldőlt. Kár olyan benyomást kelteni, hogy ez megváltoztatható lenne, a magyar nyugdíjrendszer kétpilléres lesz"

Orbán Viktor 97%-ról beszél. Rosszul teszi. Teljesen elfogadhatatlan egy zsarolással és hazudozással teli rosszindulatú kampány után, hogy elfelejtse, hogy újabb tízezrek írtak jogfenntartó nyilatkozatot, miszterint ha elzavarják ezt a kormányt, ők igényt tartanak államosított javaikra, és bizonyára százezrek vannak, akik a fenyegetőzés hatására dobták a pénzüket a közösbe, illetve ott voltak azok is, akik a határidő groteszk rövidsége miatt lettek az állami rendszer tagjai. Orbán Viktor azt is kijelentette:

"Nem érdemes abban bízni, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztatja az új rendszert, ezt nemcsak az alkotmányjoghoz konyító, hanem az új alkotmány megalkotásában részt vevő emberként is mondom"

Hát köszönjük. Tulajdonképpen közölte velünk a Vezér, hogy az alkotmány úgy fog változni, hogy az semmiképp sem lehet ezt eltörölni.

Hozzá kell tennem, hogy igen, van néhány ember, akinek jobban megéri az állami rendszer. Akik éveken belül mennek nyugdíjba, na, nekik mindenképpen megéri az államhoz menni.  Voltak akik tudták ezt, és ezért mentek az államiba. Millióknak viszont nem jó így, mégis mentek. Sajnos a nagy többség parancsra, vagy félelemből döntött.

A büdös nagy milliók viszont úgy döntöttek a pénzük felett, hogy lövésük sem volt arról, hogy mire jó a pénztár, hogyan működik, és mi a különbség az állami felosztó-kirovó, és a magánnyugdíjpénztárak között. Nem is lehetett esélyük a "kiegyensúlyozott tájékoztatásra", mert míg a kormány minden gond nélkül körülhazudta a pénztárakat, addig a pénztárak kevés lehetőséget kaptak, hogy védjék magukat.

Vakon lettünk itt vezetve, és a többség, mint a birka, ment a kijelölt irányba. Büszkén.

Pedig a megvezethetőségre nem célszerű büszkének lenni. Ahogy a pofátlanságra sem. Ezek olyan dolgok, amiket mind a kormánynak, mind pedig a kormány elkötelezett rajongóinak meg kéne végre tanulni.

A Facebookos ELÉG! nevű csoport tanulmányozása közben nagyon sok mindent megtudtam arról, ahogy ezek az emberek gondolkodnak. Íme egy kis csemege:

1) Maga a csoport adminisztrátora teljesen biztos benne, hogy a magánnyugdíj-pénztárak tartalma igazából nem is magántulajdon. Gondolom azért, mert Rogán úr azt mondta. Az a tény, hogy van egy ilyen dolog hogy

1997. évi LXXXII. törvény 5. § (4) A pénztártag követelése - a tulajdonlás elve szerint - a pénztártag tulajdona, amelyre az e törvényben foglaltak szerint kedvezményezett jelölhető. A pénztártag követeléséért a pénztár, és az e t...örvényben meghatározott feltételek szerint az Alap tartozik helytállni.

na, az nem érdekli őket. Nyilván Rogán Antall úr szava a szemükben erősebb, mint a törvény.

2) Mindenki hazaáruló, aki nem a Fideszre szavazott. Ezen nem lepődünk meg.

3) Érveket használni náluk felesleges. Ha idézzük pl.: Daniel Cohn-Benditet, akkor még véletlenül sem próbálják meg a kedves rajongók elmagyarázni, hogy miért nincs igaza Cohn-Benditnek, hanem csak simán lehordják buzi-pedofil-vörös-anarchistának. Megcáfolni még csak nem is akarják.

4) A szocialisták célja csak az ország elpusztítása lehet. Semmi más. Az, hogy az miért jó a szocialistáknak, ha az ország elpusztul körülöttük, azt nem részletezik.

5) Az olyan csoportok, mint a Egymillióan a magyar sajtószabadságért, vársárolják a lájkokat Facebookon. Abba nem igazán gondolnak bele, hogy mégis ki fizetne egy olyan dologért, amit egy "unlike"-al el lehet tüntetni?

6) Kér Orbán Viktor nyilatkozat:

- Csökkenni fog a gyógyszerártámogatás.

- Nem fog növekedni a gyógyszerek ára.

E két állítás között az oldal rajongói nem érzik az ellentmondás.

7) A teljes Európát befolyásoló Nagy Szocialista Összeesküvés létezése kétségbevonhatatlan. Gyurcsány befolyása a szemükben durvább, mint Obamáé.

8) Ha nem értesz velük egyet, akkor természetesen a bolsevikok láncos kutyája vagy, akik fizetnek neked, hogy oda kommentelj.

9) Sértegetni nem-fideszes embereket elfogadott. Fideszeseket nem az.

És végül, de nem utolsó sorban:

10) A Magyar Hírlapon és a Fidesz.hu-n kívül minden forrás balliberális.

+1) Isten - természetesen - Orbán Viktorral van. Valószínűleg rá is szavazott.

Előzmény: Szájtépő - Harry Potter és a piacgazdaság

"Nincs szükség a devizánk gyengítésére, és kamatemelésre sincs szükség ... mert friss pénzt kell a gazdaságba pumpálni ... hitelre, olcsó hitelre van szüksége, következésképpen mi úgy gondoljuk, hogy a kérdés racionális megközelítése a kamatcsökkentés lenne, és nem a kamatemelés"
- A Vezér Intelmei, 2010.12.10, Riga

"aki Magyarországon árakról, bérekről dönt, jobb, ha tudja, az MNB elkötelezett az inflációs cél elérésében, és mindent elkövet azért, hogy a várakozások ne ragadjanak be efeletti szinten."
- Simor András, 2011. 01.24.

A magyar jegybank a héten 5,75%-ról 6%-ra növelte az alapkamatot. (Forrás: portfolio.hu) A döntés a vártnál magasabb év végi inflációnak köszönhető. Hiába erősödött igen szépen a forint az utóbbi hetekben, a 210 forint körüli svájci frank még mindig gyenge forintot jelent, erre reagálva emelt kamatot a nemzeti bank.

A dolog pikantériáját még az adja, hogy ez az utolsó előtti alkalom, hogy a jegybank a kamatról való döntést ebben a formációban hajtja végre, március elsejétől ugyanis lejár a monetáris tanács négy tagjának a mandátuma. A Parlament előtt meg már ott a törvény, amely lehetővé teszi, hogy a tanácsot feltölthessék kormányközeli személyekkel.

A problémát az jelenti, hogy ahogy azt korábban is kifejtettem, hogy Orbán Viktor, és a gang a gazdaságot afféle Harry Potter jellegű tevékenységként képzeli el, ahol elég csak akarni valamit, és az varázsütésre megtörténik. A fenti, általam már egyszer idézett Orbán beszólás bizony arra enged következtetni, hogy Vezérünk egyáltalán nem érti, hogy mégis mi a következménye a jegybanki alapkamat felfelé, vagy lefelé mozdításának.

Ahogy már egyszer szintén kifejtettem, a jegybanki alapkamat lefelé mozdítása mindenképpen eredményez valamilyen szintű inflációt. A felfelé mozdításnak pedig forintot erősítő hatása van. Érthető tehát, hogy miért emelik az alapkamatot a tavalyi negyedév óta, hiszen tudjuk, hogy mind a svájci frank erősödése, mind egy átlagos Kósa-féle hazudozás beszéd a Görögországéhoz hasonló gazdasági állapotokról milyen árfolyamváltozást eredményezett.

Arról nem is beszélve, hogy több ezer millárd forint államosítása még nem tudni, hogy forint erősödéssel, vagy gyengüléssel fog-e járni, hisz a piac reakciója ilyen méretű értékpapírmozgásra eléggé kiszámíthatatlan.

Azt már tudjuk, hogy mit jelent a forint árfolyamának szempontjából az, ha valaki összekeveri a Parlamentet Roxforttal. Arról viszont fogalmunk sincs, hogy mi fog történni, ha a piacot valamiféle mágiával irányítani próbáló emberek többséget szereznek a monetáris tanácsban, ergo, olyan emberek kapnak a magyar fizetőeszköz felett szavazati jogot, akiknek a döntését nem biztos, hogy a piac motiválja, hanem a Vezér, akiről tudjuk, hogy gazdaságilag irreális álmokat dédelget az alacsony kamatokról.

Egy nagyon jó módja lenne a kamatcsökkentésnek: a februári reformok. Ha végre tényleg bejelentenének egy komolyabb, száz milliós léptékű költséglefaragást, az megdobhatná a forintot annyira, hogy újra vissza lehessen fordulni a kamatcsökkentés felé. Ehhez azomban az elkövetkező években is felelős, és kiszámítható gazdaságpolitika szükséges. Ha a jegybank döntéshozói politikailag motiváltakká válnak, és az alapkamatot nem a piaci realitásokhoz, hanem esetleg a kormány álláspontjához igazítják, na az szinte biztosan nem fog egy felelős gazdaságpolitikával társulni.

Persze, a Vezér, mint mindig, most is megígérte, hogy ezzel az újonnan szerzett többséggel nem fogják irányításuk alá vonni a tanácsot, mert nem az a céjuk vele. Csak könyörgöm, ha nem az, akkor mégis mi? Ha a kormány nem akar irányítási pozíciót szerezni ott, akkor miért akarják telerakni szervilis pártkatonákkal?

Meg, ha már itt tartunk, ugyan mikor lehetett Orbán Viktor ígéretét készpénznek venni? Miért kéne elhinnünk, hogy az a politikai erő, amely a jelenlegi Magyarország minden kormánytól független ága felett igyekszik nagyobb hatalmat gyakorolni, az majd pont a jegybankot fogja ebből a sorból kihagyni?

Csak akkor fog a Fidesz 2014-ben is nyerni, ha végre rádöbben, hogy a gazdaság törvényszerűségei politikailag színvakok, 2/3-ados parlamenti többségtől még nem fog a gazdaság Orbán Viktor elképzelései szerint reagálni.

Most, hogy szóba került az északi szomszédnál bukdácsoló Pali, nem ártana kicsit körbesétálni a határon túliak itteni szavazójogának a kérdését. A Fidesz álláspontját nagyon jól ismerjük, ha tehetnék, már ma, tálcán kapnák a szavazójogot azok, akik az 1920-as határok másik felén rekedtek. Ez az álláspontjuk már nagyon régóta létezik, pont most nem valószínű, hogy változtatnának rajta.

Azt vegyük viszont egy kicsit figyelembe, hogy a magyar kettős állampolgárság nem ugyanolyan, mint mondjuk egy portugál kettős állampolgársága. Nyugatabbra annak az embernek szokott kettős állampolgársága lenni, aki elhagyja az országot, máshol telepszik le, de szülőhazája állampolgárságát meg szeretné tartani. Az ilyen ember természetesen igényt tart a szavazójogra, mivel ugye rokonai szinte biztosan vannak az anyaországban, továbbá egyszer talán vissza is szeretne térni, és nem mindegy neki, hogy ki irányítja akkor szülőhazáját.

Nálunk ez a helyzet máshogy játszik, történelmi okokból. Európának eme elkúrt szegletében több milliós, őshonos lakosság létezik az országhatáron kívül, akik soha a büdös életben nem voltak magyar állampolgárok, ám mégis magyarok, ugyanakkor a területet ahol élnek, a szülőföldjüknek tartják, hiába nem tartozik az Magyarországhoz. Elsősorban most olyan emberek fognak állampolgárságot szerezni, akiknek talán a nagy- ill. dédszülei lehettek magyar állampolgárok, a családjuk azonban a magyarságukat generációk óta hordozza, az identitásuk része.

Én semmilyen formában nem akarom vitatni senkinek sem a jogát az állampolgársághoz. Ha magyarnak vallja magát, és érhetően beszéli, írja, és olvassa a nyelvet, na meg úgy érzi, hogy szeretne csatlakozni ehhez a nagy és boldog családhoz, akkor by all means, hajrá, szaladjon, és intézze el magának.

De nem akarom, hogy szavazzon, amíg nem él itt. Ugyanis ha a kettős állampolgárság mellé afféle grátisz ajándékként odacsapjuk a szavazójogot is, akkor elméletileg olyan ember is szavazhat a választásokon, aki a büdös életben nem járt még Magyarországon. Hangúlyozom, elméletileg, nem valószínű, hogy pont azok fognak  egymás sarkát taposva tülekedni a papírért, akik a határ innenső oldalát sem látták. Az viszont mindenképpen aggályos, ha olyan emberek szavaznak nálunk, akik, mivel nem az országban élnek, nem kell hogy tartsanak a  voksaik következményeitől. Mert hát a szavazás nem csak egy lehetőség, hanem egy döntés is, a döntés következményeit meg viselni kell. Egy határon túli szavazónál pedig pont ez marad ki, mert még ha egész Európa legnagyobb barmát választják meg, őt akkor sem érinti a legvadabb gazdasági elkúrás sem, mert a másik oldalon van.

Nem, köszönöm, olyan ember szavazzon, akit érint az ügy, az ne legyen elég az, hogy valaki a klánhoz tartozik. Nem a törzsi időkben vagyunk, az állampolgárság és az ahhoz járó kiváltságok kívánják már meg legalább azt, hogy költözzön ide az illető, vagy jelentesse be magát egy magyarországi haverhoz, hogy a látszat meglegyen, vagy szervezzen felkelést, és a szülőföljét csatolja vissza az anyaroszághoz. Ki-ki vérmérséklete szerint. Ha minimum az egyiket hajlandó valaki megtenni ezért a jogért, akkor én személy szerint elhiszem, hogy érdekli annyira a dolog, hogy lelkiismerettel tudjon szavazni. Persze, még jobb lenne, ha itt élne, itt dolgozna, és itt adózna, esetleg ide csinálna gyereket, na de ne legyünk telhetetlenek.

Két gondolatom azért még így pluszban lenne:

Egyrészt, ha mégis totális szavazójogot kapnak a kettős állampolgársággal rendelkezők, akkor előre sajnálom őket a 2014-es, a szavazataikra irányuló, rendkívül ocsmány kampány miatt.

Másrészt, még mindig igen csak irritáló, hogy színmagyar környezetben felnőtt emberekre azt kell írni, hogy "határon túliak".

Először is, nagyon köszönöm a Vastagbőr blognak ezt a bejegyzést, és a tanúságos videót.

Nagyon szar lehet őskövületnek lenni. Döbbenten körülnézni a világban, és rájönni, hogy a technológiai fejlődés túllépett már egy olyan ponton, amit már tudnánk követni, viszont van több millió (ha nem százmillió) ember, aki ezt képes megtenni, és nem várja meg, amíg feleszmélünk.

Bayer Zsolt, és a Heti Hetest is megszégyenítően belterjes asztaltársasága pont ezzel a problémával szembesül, miközben majdnem hét percen keresztül úgy köpködnek az internetre, mint a lótenyésztő az első automobilra. Egyszerűen fefogni nem bírják, hogy miről beszélnek, csupán a begyöpösödött, bigott bértollnok automatikus megnyilvánulásait ismételgetik. Nevezetesen: összefoglalják a változásokat, amit a bloggerkedés az utóbbi évtizedben okozott a tájékoztatás terén, és eldöntik, hogy ez mindenképpen egy gonosz dolog.

Bayer olyan hatalmas pofával ugat be a teljes blogszférának, hogy akaratlanul is jön a kérdés, hogy mégis, neki mire ekkora az arca? Komolyan ő az, aki leosztja a bloggereket a mocskolódás miatt? Mi lennénk a gyáva rohadékok? Mi, a névtelenségbe burkolózók?
Akkor mégis milyen szavaink legyenek az olyan emberekre, akik az újságírás címén konkrétan azt írnak amit akarnak, mivel egy nagyon jól ismert politikai kör van mögöttük, és te csak állsz tehetetlenül? És bármivel lerohadékozhatnak, lepszichopatázhatnak valami politikai csoport védelme alól, és ezt több ezren olvassák naponta.

A gyalázkodás miért ilyen megbocsathatatlan a bloggerek részéről, és miért elfogadható, ha a Magyar Hírlap hasábjain történik? Mégis ki és mikor fogja az ilyen ocsmány,  politikai álláspontra épülő, egyoldalú tájékoztatást, ezt a fajta belterjes mocskot szankcionálni? Mégis milyen alapon, ki és hol döntötte el, hogy a politikailag támogatott bértollnokság szent tehén, fétis, amihez nem lehet hozzányúlni? Azért, hogy aztán minden beteg lelkű, pszichopata állat azt írogasson a kedvenc pártja(i) által fenntartott kis lapba, amit akar.

Komolyan, ezek az emberek ennyire nem értik, hogy több tízezer blogot nem fognak tudni csak úgy szankcionálni, és folyamatosan figyelni?! Nem értik ezek, hogy a blogszféra túl fogja élni a babonás köpködéseiket, méghozzá pontosan azért, mert a túléléshez nem szorul rá politikai pártok háttértámogatására? Ezeknek az embereknek az ocsmány kis világában a független blogger a lépfene, mert szembe mer szállni velük, a politikailag elvakultakkal, és meg meri hazudtolni azt a mocskot, amit egy ilyen társaság alkalmasint a száján kiereszt. Az ilyen emberek világa beteg. Hogy juthattunk el arra pontra, hogy a bértollnokok azt hiszik, hogy annyival jobbak a névtelen bloggernél, és hogy a  fizetett szarrágásukra akár egy percet is kéne vesztegetnünk?

A tragédia az, hogy ez a társaság egy olyan világot szeretne, amit egy olyan politikailag  elvakult véleményhatalom írányít, amelyet ismerünk, mint a rossz pénzt, és akiket nem lehet ellenőrizni vagy szankcionálni, mert ha megpróbálnánk, azok azonnal mocskos szájjal vádolnának minket, hogy mi meg gyáva, névtelenségünket nem vállaló férgek vagyunk.  Bezzeg ha vállalnánk a nevünket a kritika mellé, na az gyönyörű lenne, akkor ezek a faszok képesek lennének minket zrikálni, meg szarért-hugyért perelni, a politikus barátaik teljes támogatásával.

Érti már Bayer úr? Többek közt ezért is van itt, a gonosz világhálón, névtelenség. Mert mögöttünk nincs pénz, meg politika, és sokan nagyon jó tudjuk, hogy maga, és a magához hasonlóak nagyon szeretnének a pofánkba lépni. Egyszerűen azért, mert minden egyes porcikájuk sír a gondolattól, hogy az emberek ellenőrizetlenül véleményt formáljanak, ami magában foglalja annak a veszélyét, hogy minden retorzió nélkül csúnyát mondhatnak magukról, vagy a kenyéradó gazdáikról.

Ez kérem a beteg lelkület. Nem a bloggeré.

A nyugdíjpénztárak államosításának margójára fel kell hogy írjak néhány kényesebb kérdést. Olyan problémákról van itt szó, amelyek eddig teljesen elkerülték, hogy a közbeszédbe kerüljenek, mégis, komoly gondokat helyeznek kilátásba. Azért van a címben az "esetleges" szó, mert lehetséges, hogy a kormánynak erre már van egy kétséges akcióterve, csak nem verik nagydobra.

A probléma lényege az, hogy az a 3000 milliárd forint jelenleg nem készpénzben van, hanem értékpapírokban. Ezeknek az értékpapíroknak a 45%-a magyar állampapír, a maradék pedig túlnyomorészt magyar részvény. Az aggályaim a következőek:

1. Az állampapírok értékesítésére gyakorolt hatás:
Ez a 45%-os állampapírvagyon tulajdonképpen tartozást jelenít meg, vagyis a kormány ennyi pénzzel a nyugdíjpénztáraknak tartozik, és az államosítás folyamán ezt a tartozás tulajdonképpen megsemmisül. Ez kedvező hatással lesz az államadósságra, és a magyar állam fizetőképességének megítélésére. Viszont innentől kezdve, mivel a nyugdíjpénztárak erősen le lesznek amortizálva, az állam elveszíti a legmegbízhatóbb állampapír-felvásárlóit. Mondhatni, miközben kisegíti magát, egyben teremt egy újabb problémát. Az államadósságot így már sokkal nagyobb hányadban leszünk kénytelenek külföldi tőkéjéből finanszírozni.

Ezzel kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy mivel az állam az adósságának egy részét most úgy fogja letudni, hogy egy kizsarolt államosítással nem fizeti vissza, azt a jogos gondolatot veti fel a külföldi vásárlók fejében, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a magyar állampapírba fektetett pénzt viszont fogják látni. Ez eredményezheti az, hogy a magyar állam vagy nagyon nehezen fog így forráshoz jutni, vagy csak jóval magasabb kamatra. Ez mindenképpen egy súlyos többletet jelent a rendszeres kiadások területén.

2. A részvények értékesítése:
A maradék 55%-os vagyon ugyebár nagyrészt magyar részvényekben tartózkodik. A probléma itt a következő: hogyan fogja ezt a magyar állam a közeljövőben értékesíteni, azaz hogy fog belőle pénzt csinálni? Melyik vagyonkezelő fogja ezt a műveletet levezényelni?

Nagyon cinikus vagyok, ha azt gondolom, hogy egy kompetens vagyonkezelő helyett inkább a fidesz kevéssé szakértő, ám annál korruptabb hűségesebb emberei fogják ezt a munkát elvégezni? A Fideszt, és a gazdasági szakembereiket ismerve ez a gondolat több, mint nyugtalanító, ugyanakkor több, mint valószínű.

Tulajdonképpen végiggondolta már valaki, hogy a magyar gazdaságra milyen hatással lesz a részvények tömeges értékesítése? Egy hirtelen eladási hullám beláthatatlan következményekkel lehet a magyar tőzsdére, arról nem is beszélve, hogy nagyon nagy valószínűséggel a felvásárlók külföldiek lesznek, azaz ismét szép tulajdonhányad kerül külföldi kézbe. Ez nem feltétlenül baj, de azért lássuk be, aligha egyeztethető össze a Fidesz álláspontjával a magyar cégek tulajdonjogát illetően.

Még rosszabb eshetőség, ha a kormány, hirtelen realizálva, hogy kurvára nem gondolta át, hogy mégis mi a lófaszt fog csinálni ennyi részvénnyel, egyszerűen rájuk ül, ami nagyon kedvezőtlenül befolyásolhatja a részvények árfolyamait, hisz ha ott van az állam tulajdonában egy részvénypakk, aminek a sorsa kérdéses, és nem tudni, hogy mikor lesznek tömegesen eladva, már ha el lesznek egyáltalán. Ez a fajta bizonytalanság nem segít a kérdéses cégeken, és árfolyamcsökkenéshez vezethet.

Arról nem is beszélve, hogy bármely folyamat ezek közül a forintba vetett bizalom csökkenyését eredményezheti, amely inflációval, illetve a jegybanki alapkamat növekedésével végződhet, amely még jobban eltávolítja a hitelproblémákkal küzdő lakosságot az olcsóbb forinthitelektől.

Ezek lennének az aggályaim, nagyobb vonalakban. Csupán arra lennék kíváncsi, hogy van-e a kormányban olyan ember, aki ezeket a tényezőket számításba vette már?