"Hugh Grant benne ragadt valamelyik szerepében, és még mindig azt hiszi, hogy ő az a brit miniszterelnök, mint akit az Igazából szerelem című filmben alakított"
- Pállfy  István, a parlament kulturális és sajtóbizottságának KDNP-s alelnöke

Megmosolyogtató kéne hogy legyen, hogy úgy érzi a magyar kormány, hogy Hugh Grant megnyilvánulására válaszolniuk kell. 

Egy szélsőjobboldali, antiszemita csoportosulásban találni egy zsidót - akit ugyan most "zsidó származásúnak" kéne hívnom, de Csanád és az elvbarátai ennél kevesebbért is zsidóznak, úgy hogy megérdemli az általuk pejoratívnak tartott jelzőt - az nem igazán meglepő. Nem kevés hivatalból gyűlölködőről derült már ki, hogy valójában az általa leköpött csoporttól származik, és volt mit túlkompenzálnia. Valószínűleg arról is egy kisebb könyvet lehetne leírni, hogy hány homofób politikus ácsingózik titokban a saját neme után, vagy hogy hány vadkeresztény államférfi hódol nem igazán Istennek tetsző hobbiknak zárt ajtók mögött.

A képmutatás az, amiben az emberi történelem bővelkedik.

Most bizony lehet gúnyosan kacarászni azon, hogy mennyire tipikus, hogy Szegedi Csanád az, aki a széljobbos körökben a TURUL márkát futtatja, és kereskedik jobbra-balra. Azt hiszem, ezt már élete végéig hallgathatja. 

De nem hiszem, hogy kell aggódnia, ugyanis lehet zsidóként is érvényesülni, még a nácik között is.

Itt van például Werner Goldberg.

Az 1919-es születésű Goldberg apja zsidó volt - ilyen családnévvel ez aligha döbbenetes információ - ez azonban kevéssé tartotta vissza attól a csemetét, hogy Lengyelországot és Franciaországot is megjárja a német hadsereg kötelékében, sőt még címlapra is kerüljön, mint az "ideális német katona". 1940-ben ugyan kirúgták a seregből zsidó származása miatt, ez azonban szintén nem akadályozta abban, hogy sokra vigye egy textilgyárban, amely a német hadseregnek gyártott, illetve hogy a textilgyártás munkamenetét konkrétan oktassa, cikkeket publikáljon róla.

Azt tudni kell, hogy bár Wernernek viszonylag problémamentes élete volt a nácik között, addig az apját többször is hajszál híján elkapta a Gestapo, egyszer egy kórházból kellett kimenekíteni, a betegágyból. Az apján kívül Werner Goldberg egyetlen családtagja sem élte túl a háborút.

Ha Goldberg megmaradt a nácik között, akkor valószínűleg Szegedi Csanád is - egy kicsit megcsappanva ugyan - de meg fog maradni a szélsőjobban zsidóként is.

Az, hogy egy antiszemita közegbe, illetve a saját világképébe ő hogyan integrálja a családja múltját, az az ő problémája. 

Két év telt el, és itt vagyunk. Elmútnyóccév, elmúttnócév, eemúttnyócév. 

"Igazán nem kenyerem a nyolcévezés, és ezt a műfajt sem szeretem. De megütötte a fülemet egy mondat, hogy az emberekkel fizettetik meg a gazdaságpolitikájuk hibáit. Az emberek azt fizetik meg, amit önök elrontottak"

Mondta ezt Cséfalvay (Fidesz) Mesterházynak, csak mert az fel merte vetni, hogy bizony az embereknek most a kormány miatt (is) szar.

Abba már bele se kezdek, hogy az, hogy az MSZP is elkúrt, az semmiben nem menti fel a kormány, mert már sokan, sokféleképp elmondták. Abba kezdenék bele, hogy bizony tévedtem, amikor azt hittem, hogy Gyurcsány a Fidesz égő Reichstagja. 

Bizony, a bűnbak már nem az egyetlen kis Ferink, hanem az egész magyar gazdaság állapota. Az a két éves maszatolás, ide-oda igazgatás, hazudozás, ígérgetés, na az most itt lángol mindenki előtt, mint ahogy hajdan a német országház lángolt az éjszakában.

Elég egyértelműen nyaldossák a lángok már a költségvetést, az alacsony alapkamatot már teljesen beborítja a tűz. A magyar állampapírok két számjegyű kamata csak úgy izzik a tűzviharban, az államadósság radikális csökkentését már csak haloványan lehet látni. A nyugdíj-megtakarítások, az adócsökkentés ígérete, az átlátható finanszírozás, az egyéni számlás nyugdíj, ezek már mind finom hamuvá égtek.  Az egykulcsos adó meg olaj a tűzre.

A lángoló Reichstag fényében ott pöffeszkedik a teljes Fidesz frakció, benzinszagúan, kezükben öngyújtóval és gyufával, és ordítva mutogatnak a hápogó MSZP-re. Persze fiúk, értjük mi. Látom Viktor, hogy olyan bőszen Ferire mutogatsz, csak légyszíves előbb tedd el az üres benzineskannát, mert így nem valami hiteles. Nem mindenki olyan hülye, mint a droidjaid, akiket ki bírtál rángatni a szimpátiatüntetésre.
Értem én, hogy az MSZP-é volt az az öreg szovjet Lada, amiből a benzint leszívtátok (és amire Matolcsy a háttérben akkurátusan tekeri vissza a tanksapkát)  de azért csak ti locsoltátok szét a szart, és lobbantottátok lángra.
Jó-jó, el lehet a hülyéknek hebegni-habogni, hogy az nem is benzin volt, hanem tiszta szentkirályi, attól még olyan a szaga, és úgy is ég.

A kérdés csak az, hogy mit érdemel az az ország, amely nem csak elnézi a saját kis Reichstagja porig égését, hanem asszisztál is hozzá?

Az a vicces része a dolognak, hogy a görögök erre a kérdésre nemsokára egy nagyon frappáns választ fognak adni.

Talán kicsit későn reagálok erre, de egy szekuláris kormányzással bíró országban azért elég megdöbbentő, hogy néhány képviselő az Országgyűlésben, ősi zsidó vallási szabályozásra alapozva próbál törvénynek nevezett viccekkel operálni.

Gondolom az ősi zsidó szokások és törvények tisztelete, meg a zsidó néppel vállalt közösségtudat vezérelte a képviselőket. Nincs is azzal semmi baj, ha valaki egy szekurális parlament tagjaként elismeri a másik ember vallását, szokásait, és képviselni próbálja az értékrendjüket.
Ám az nincs rendben, hogy ezt az értékrendet megpróbálja valaki beemelni a mai, magyar törvényhozásba. Egyáltalán nem szeretnék antiszemitának tűnni, de ez így nincs rendben.

Én innen szépen megkérném a Jobbik képviselőit, hogy a zsidó kultúrával és szokásjoggal szembeni rajongásukat másképp fejezzék ki, ne vigyék magukkal munkába, mert nagyon nevetséges és anakronisztikus eredménnyel járhat. Attól még, hogy ők az ószövetségi zsidó kultúrát tartják követendő példának, bele kell törődniük, hogy a magyarság nagy része nem így érez, és esetleg szükség lenne a homoszexualtás, mint jelenség egy európaibb megközelítésre.

Forrás: Index

Idézet a cikkből:

Tulassay szerint az egyetemet nagyon magára hagyták a Schmitt-ügyben, ezt érzékelte akkor is, amikor Réthelyi miniszter felbontatlanul visszaküldte a tényfeltáró bizottság jelentését, Hoffmann Rózsa államtitkár pedig eljött ugyan a csütörtöki szenátusi ülésre, de nem várta meg azt a napirendi pontot, amikor Schmitt doktorijáról döntöttek. Másnap viszont érkezett egy telefon a titkárságáról, amiben soron kívül bekérték a szenátusi ülés jegyzőkönyvét. Az ülések jegyzőkönyveit egyébként mindig el szokták küldeni a minisztériumnak, de nem ilyen sürgősen. A jegyzőkönyv még nem is készült el, ezért egyelőre nem tudták még odaadni a minisztériumnak.

A távozó rektor szavaiból valami fájdalmasan tipikusan olvashatunk ki. A kormány kijelölt emberei, akiknek feladata lenne ebben az ügyben részt venni, és felszólalni - igaz Hoffman Rózsa? - azok hallgatnak, kerülik a kérdést, míg a háttérben sürgős telefonok követelték a jegyzőkönyvet - ami még el sem készült. Egyértelmű lett, hogy ha valaki szabálysértést fedez fel a kormány emberei körül, annak nincs könnyű dolga. Már Gubcsi Géza esetében is láthattuk, hogy ha valaki megkérdőjelezi egy pártkáder tetteit, akkor három dologra kell felkészülnie:

a. A kormány tagadni fogja, hogy egyáltalán lehetséges a kérdéses személy bűnössége, többször is bejelentik magas rangú párttagok - ha nem maga Orbán Viktor - hogy egy nemes, nagyszerű emberről van szó.

b. Ha súlyosbodik a helyzet, és egyre több a bizonyíték, akkor a teljes párt elkussol, egy szót sem lehet hallani, az újságírók előtt hirtelen minden fideszes politikusnak kurva fontos dolga lesz, és még 2 percre sem állhat le csevegni.

c. Ha valaki nagyon kellemetlen helyzetbe kerül, akkor a párt esetleg megfegyelmezi. Lázárnak nincs több lézeres csodakocsi, Gubcsinak le kellett mondani.

De mi van, ha c. nem következhet be, mert egyszerűen egy nagyon magasan álló személyről van szó? (Ne feledjük, Schmittet közvetlen Orbán Viktor rángatja dróton, ennél magasabb beosztásba a mai állami hierarchiában nehéz kerülni)
Azt már látjuk, hogy ha valaki Orbán kegyeltje, az bukni nem bukhat, akkor is, ha véres a kés a kezében. Tehát marad a magasról leszarás, még akkor is, ha a választók többsége úgy gondolja, hogy Pálnak menni kéne.

Azonban fel kell készülni arra, hogy az olyan független szervezetek, akik a párthierarchia felső része felé lőnek - például az egyetem - esetleg vegzálásnak lehetnek kitéve. Az biztos, hogy ebben az ügyben a párt figyelme az egyetemen volt - már másnap jegyzőkönyvet követeltek - még akkor is, ha a közvetlenül érintett párttagok memória- és figyelemzavart imitáltak a téma közelében.

Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy Schmitt maga egyenesen azt jelentette ki, hogy ezzel az egész üggyel az "ország rossz hírét keltik", ami szóról szóra megegyezik Orbán Viktor bántóan hazug érvelésével, miszerint aki a kormányzó pártot támadja, az az országot támadja. Csak itt az ő személyének bírálata a hazaárulás.
Még elgondolkodtatóbb Skiccpali alábbi okfejtése, miután kijelentette, hogy az egyetemnek nem volt joga elvenni a doktoriját, csak a bíróságnak:

 "Talán lesz valaki, talán lesz egy ügyvéd, aki utánamegy, hogy milyen alapon hagyta ki a Semmelweis Egyetem szenátusa a Magyar Akkreditációs Bizottságot" - mondta. "Milyen alapon vették át (Réthelyi Miklós) miniszter úrtól a lezárt borítékot, nem hívták fel a figyelmét arra, hogy először az akkreditációs bizottságnak kell vizsgálni"

Nocsak, Pali, tán tudsz valamit, amit mi nem? Esetleg jobban teszi az egyetem, ha felkészül arra, hogy megjelenik egy bizottság, és megállapítja, hogy valami felháborító jogsértés történt, amikor elvették Pali doktori címét? Olyan nagyon megdöbbentő lenne ez a kicsinyesség a kormánytól?

Szerintem nem, sőt, lesz ez még ilyenebb is. A kormány ugyanis nyíltan ellenséges mindenfajta, párton kívüli, független szervezettel szemben. Nem véletlenül centralizálták súlyosan az önkormányzatok finanszírozását, nem véletlenül állnak szinte folyamatos háborúban a jegybankkal, nem véletlen ásták el a Költségvetési Tanácsot, nem véletlenül oszlattak szét egy egész bizottságot, amikor nem bírtak megegyezni egy repülőtér nevén.
Itt már nem csak az az arrogancia a probléma, amely megengedi Schmittnek, hogy hatalmon maradjon, hanem az az erőszakos, ellentmondást nem tűrő, ellenséges államhatalom, ami a Schmittek mögött felsorakozik. Itt egy olyan formációval van dolgunk, amely nem képes önkritikára, bűnösséget be nem ismer, és még az egyértelmű bizonyítékok mellett is visszatámad, vádaskodik.

Milyen jogbiztonság képzelhető el egy olyan országban, ahol az állami vezetés megúszhat olyat, ami bárki másnak az állásába kerülne? Milyen jogbiztonság képzelhető el ott, ahol az az ember kényszerül végül lemondásra,  aki a munkáját végezve megállapítja, hogy csalás történt, és nem a csaló hagyja ott a székét? Milyen jogbiztonság van ott, ahol Orbán Viktor kijelenti, hogy van olyan személy az országban, aki "sérthetetlen"?

Milyen jövőt jósolhatunk egy országnak, ahol a kormányzó - egyetlen - párt gyakorlatilag mindenkivel harcban áll, és szégyentelenül összezár, ha a párttagok és kegyeltek mentegetéséről van szó? Hogyan lehetséges a demokrácia egy olyan országban, ahol a párttal szembeni, független akaratot politikai támadásnak, az ország rossz színben feltüntetésének, egyenesen szabálysértésnek, vagy lassan már bűnnek bélyegzik?

Erre szavazott volna a 2010-ben választók 2/3-ada?

Ezeket a kérdéseket mindenki válaszolja meg maga, magának, és úgy szavazzon legközelebb.

Mert ugye az EU-t most divatos utálni a magyar ugaron, na ezt a hullámot pont a Jobbik ne lovagolná meg? Hát nem, Vona nehogy megérje a napot, hogy a Fidesz radikálisabb legyen nála! Amióta az Unió keményebben lép fel a renitenskedőkkel, azóta különösen jó alkalma van az abból élő pártoknak egy keményen populista ágyúlövésre. Az EU ad hozzá elég muníciót. 

Az újonnan kialakult ellenzéki és civil együttműködésnek így is megvoltak a gyenge pontjai. Különösen egy bizonyos ex-miniszterelnök. A gyakorlati kivetülése ennek ez a kis balhé, amit a szélsőjobb vágott le az MSZP-vel, úgy, hogy tulajdonképpen egy kormányellenes tüntetés közepén ácsorogtak.

Távol álljon tőlem az, hogy az MSZP-t védjem, de nem tartom valószínűnek, hogy ők lennének felelősek ezért az összezördülésért. Nagy fantázia kell ahhoz, hogy komoly agressziót nézzünk ki a volt kormánypárt szavazóbázisából, nem különben politikusaiból.

Tulajdonképpen az történt, hogy a széljobbos tömeg úgy döntött, hogy nosztalgiáznak egy kicsit, és már előjött a neandervölgyi agyakból a "Gyurcsány takarodj!". Szép-szép, csak már lassan 3 éve eltakarodott, mit akarunk még?

Célszerű a szélsőjobboldalnak az MSZP ellenzékeként fellépni, főleg úgy, hogy a legnagyobb széljobbos mozgalom most éppen egy oldalon ücsörög az MSZP-vel? Az ellenzék-ellenzéke szerepkör nagyon gáz volt akkor is, amikor Gyurcsány játszotta kormányoldalról, ha valami hátranyilazós szekta ezt nyomja, miközben a kormány vak elefántként ugrál a Magyarország nevű porcelánboltban - na hát ott komolyan át kell gondolni, hogy mit is akarnak elérni...

Az is nagyon árulkodó, hogy a folyamatosan növekvő népszerűségű Jobbik nem igazán vett részt ebben a lassan már történelminek mondható, év eleji tüntetésen, holott nekik is minden okuk meglenne ott lenni.

Talán a felvonuló szervezetek eléggé baloldali arculata zavarta Vona díszes társaságát? Vagy csak nem akarnak együtt mutatkozni a többi ellenzéki párttal, in general? Amennyiben a szélsőjobb - ideértve a Jobbikot is - még ilyen politikai környezetben, a demokratikus keretek ilyen gyors pusztulása mellett sem hajlandó kiegyezni a volt kormánypárttal, akkor egyáltalán beszélhetünk-e hiteles ellenzéki magatartásról, vagy inkább csak a népszerűség megtartása, és az esetleg hatalomra kerülés esélye foglalkoztatja a Jobbikot?

Hiszen - valljuk be - a szélsőjobboldali szavazók lehet nem repesnek az baloldallal együttműködés ötletétől. Mindemellett a tüntetésről így is csak a Jobbik az ellenzék egyetlen hiányzó pontja. Ráadásul még arrogánsan kiszólnak egy közleményben a tüntetőknek:

A nemzeti ellenzéknek nincs keresnivalója az ilyen és ehhez hasonló operaházi „rongyrázáson”, de végképp semmi helye az Operaház környékén tartandó tüntetésen a liberális anarchisták mellett.

Mondja a Jobbik szóvivője. 

Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy a Jobbik valódi ellenzéki párt egyáltalán, vagy csupán egy harmadik front a már két évtizedes Fidesz-MSZP lövészárokharcban, ugyanolyan kérlelhetetlenséggel és arroganciával felvértezve, mint az előző kettő párt?

Ha ez a magatartás az ellenzékben, akkor mindez már szinte aláírja, hogy a nemzeti radikális párt talán nem más, mint a jövő - lényegesen szélsőségesebb, és jóval tapasztalatlanabb - Fidesze, amely talán még annyit sem konyít egy ország irányításához, illetve még előítéletesebb és ideológiailag elfogultabb, mint a narancsos kompánia.

Ha ez így van, az mindenképpen nyugtalanító, hogy a Jobbik lassan, de biztosan tör előre a népszerűségi listán.

Ebben az évben a kormány tovább sulykolta azt a röhejes ostobaságot, miszerint ha demokratikusan van választva az ország vezetése, akkor demokratikus is, dacára mindennek.

Ezt a hülyeséget a történelem már véresre cáfolta.

A demokráciának vannak kisebb-nagyobb kellékei, amelyek nélkül - akármilyen parányinak tűnhetnek egy ember számára - egyszerűen nincs miért demokráciának hívni az adott rendszer.

Talán az egyik legfontosabb a sajtószabadság. Egy demokráciában nem rakják ki az Országgyűlésből a riportert, mert viccel. Egy demokráciában nem retusálnak felvételeket, nem cenzúráz az állami tévé, és nem zaklatnak meg terrorizálnak valakit, mert a jogaiért tüntet.

Ott van még a magántulajdonhoz való jog, és a szabad kereskedelem. A kormány ne vehessen csak el úgy magántulajdont, tehessen tönkre üzleteket, vezethessen be fejlődést gátló intézkedéseket, csak úgy, egyeztetés nélkül. Az állam ne sajátítson ki magának üzletágakat, ne silányítsa a szabad kereskedelmet tervgazdaságra emlékeztető ostobaságokkal, mint például hogy a lakosságszám alapján határozzák meg, hogy hová hány dohánybolt jut. Ne lehessen csak úgy szerződéseket felülbírálni, pénzügyi tranzakciókat, megkötött alkukat hatalmi szóval figyelmen kívül hagyni.

Aztán ott van még a jogegyenlőség elve is. Mégis hogyan lehet demokráciának nevezni azt a rendszert, ahol a hatalmon lévők bűnözőnek nézik ellenzéki kollégáikat azért, amit ők még röhögve megcsináltak 2007-ben? 

Na ne feledkezzünk meg a jegybank függetlenségéről sem, hogy ne lehessen csak úgy, politikai hatalomszóra rángatni az ország pénzrendszerét. Katasztrófához vezet, ha egy politikus ugráltatja a Monetáris Tanácsot, és senki sem katasztrófára meg hiperinflációra szavazott 2010-ben.

Sorolhatnám még, annyi darabja van ennek a szerencsétlen demokráciának. Egyeztetés a civilekkel és a szakszervezetekkel, a szakvélemények meghallgatása és mérlegelés. Politikai gesztusok, és esetleg egy kis - legalább minimális - őszinteség. Ott van még talán az is, hogy az önkormányzat életben maradhasson egy városban, még akkor is, ha nem a kormánypárt vezeti. 

Ezek a darabok kicsinek tűnhetnek, de ha túl sok hiányzik belőlük, akkor nagyon sok mindenről beszélhetünk, csak demokráciáról nem.

Boldog Új Évet mindenkinek.