Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek feltűnt, hogy az interneten fellángolt a halálbüntetés melletti keserves agitáció, amióta nyilvánosságra kerültek Szita Bence meggyilkolásának iszonyatos körülményei. Egy egész társadalmat zaklatott fel a néven nem nevezhető aljasság, olyannyira, hogy egyes kommentelők a kígyóveremtől kezdve a körömletépésig mindenfélét követelnek a tettesekre, olyan hangnemben, hogy némely ilyen ember éppúgy megijeszt, mint azok, akik lapáttal és késsel végeznek egy erdőben egy kisfiúval. 

(Pedig régen még én is úgy gondoltam, hogy bizony jobb lenne, ha a szándékos gyilkosságra visszaállítanák a halálbüntetést.)

Valamilyen szinten érthető a tehetetlen harag, ami olyan emberekben munkál, akik most a gyilkosok vérét követelik. A régi időkben P. Erikát és a cinkosai már agyonverve lógnának egy fáról, fejjel lefelé, és a hivatalos szervek asszisztáltak is volna mellé.

Nagyon nagy szerencse, hogy ma másképp csináljuk. Ugyanis a régi időkben nem csak a gyerekgyilkosokra sújtott le példátlan népítélet, hanem azokra is, akik a büdös életben semmi rosszat nem csináltak, csak valamivel megvádolták őket, és aztán már lincselte is őket a tömeg. Ha éppen boszorkánynak kiáltották ki, akkor azért, ha éppen csavargó volt az illető, és nyakába varrtak valamit, akkor azért.

Az állam ma már közbe lép, az előzetes letartóztatás nem csak a társadalmat védi a gyanúsítottól, hanem a gyanúsítottat is a társadalomtól. Elzárva szépen tárgyalásra lehet hurcolni, bizonyítani a bűnösségét, és elítélni.

Nincs kétség, ez a három ember megérdemli a halált, akárhogyan nézzük. Ez nem volt kérdés. Viszont manapság okkal nem öljük még az ilyen embereket sem. A halálbüntetés két okból a nagyon rossz megoldás lenne az ilyen iszonytató bűnök kivédésére.

Először is azért, mert ha holnap bejelentenék a halálbüntetés visszaállítását, holnapután ugyanúgy megtörténhetne ez a tragédia, ugyanis többször is megszellőztette a sajtó, hogy P. Erika valószínűleg elmeorvos vizsgálatára szorul. Márpedig akármit is mondhatunk, a halálbüntetés lehetősége nem fog elrettenteni egy elmebeteget attól, hogy ilyen-olyan okokból gyilkoljon. Ugyancsak nem lesz nagyon rémisztő két hajléktalannak, akiknek nem sok veszíteni valójuk van, nyomorognak, és pénzt kapnak a gyilkosságért. Ha valaki eljut addig, hogy pénzt fogad el egy egyértelmű bűnért, az nem gondolja, hogy el fogják kapni. Ha pedig nem gondolja, hogy elkaphatják, akkor mindegy neki, hogy mi a büntetés, nem fogja megrémíteni.

Másrészt, miután kiörömködtük magunkat azon, hogy a gyilkosokat akasztották, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy minden épelméjű statisztika szerint előbb vagy utóbb valakit ártatlanul ítélnek halálra, és ölnek meg. 

És abban a pillanatban, ahogy a hóhér kivégez egy ártatlant, mindenki, aki visszaállíttatta a halálbüntetést - aki aláírta a törvényt, akik megírta a javaslatot, aki megszavazta, és aki követelte - bűnös lesz egy ártatlan ember halálában. 

Márpedig aki ártatlan embert öl - vagy ölet - készakarva, az bűnös, és ha halálbüntetés van érvényben a gyilkosságra, akkor halált is érdemel.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.